1. Bevezetés
2. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) jogelődjének, az Országos Közegészségügyi Tanácsnak az alapítása és működése (1868-1944)
3. 1945-1951 – átmeneti időszak; Egészségügyi Tanács
4. Az ETT alapítása és működése 1951-1989
4.1. Az ETT Igazságügyi Bizottságának létrehozása
4.2. Az ETT kutatásszervezési tevékenységének kezdetei
4.3. Az ETT bizottsági szerkezetének kialakulása
5.Az ETT működése 1989 után – a kutatásetikai közigazgatás kialakítása
5.1. Az ETT 1989-es átszervezése
5.2. Az ETT 2001-es átszervezése utáni időszak
5.3. Az ETT egészségügyi kutatásszervezési tevékenysége 1989-2011 között
6. Az ETT működése 2010, az egészségügy államigazgatási irányításának átszervezése után
7. Összefoglalás
1. Bevezetés
1951-ben hozták létre az első önálló egészségügyi minisztériumot Magyarországon, ami mellett alapították meg az Egészségügyi Tudományos Tanácsot (ETT) az 1868-ban kinevezett Országos Közegészségügyi Tanács jogutódaként. A szándék egyértelmű volt, és egyfajta kontinuitás kíséri végig az Országos Közegészségügyi Tanács és az ETT működését. Mindkét szervezet feladata a szakmai, etikai értékek képviselete a mindenkori egészségügyi kormányzat számára. Annak ellenére, hogy az egészségügyi államigazgatás minisztériumi szerkezete sokszor változott, az alapkoncepció 1868 óta változatlan: független, tudományos, szakértői tanács, amelynek a tagjai nem hivatalnokok.
Ma az ETT különböző, operatív, javaslattevő, tanácsadó testületek ernyőszervezete, amelynek a betegbiztonságot szolgáló etikai közigazgatás lett a legfontosabb feladatköre (Mandl 2025).
2. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) jogelődjének, az Országos Közegészségügyi Tanácsnak az alapítása és működése (1868-1944)
1863-ban Bihar vármegye főorvosa Grósz Lajos (az 1848-as szabadságharc egykori századosa, később nemességet kapva Csatáry Lajos, egy több generációs orvos család sarja, ahova a későbbi híres szemészprofesszor Grósz Emil is tartozott) beszélt először a magyar közegészségügy szervezetének kialakítására hivatott testület létrehozásáról a „Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IX. pesti nagygyűlésén”. 1868-ban a kiegyezést követően vált a javaslat előterjesztéssé. A Wenckheim Béla belügyminiszter vezette szakbizottságban, Balassa János, Jendrassik Jenő, Korányi Frigyes és Markusovszky Lajos fogalmazta meg „a közegészségügy és orvosi ügy rendezése tárgyában” készült „Emlékirat” -ot, amelyben az állt, hogy a „..feladatokat egy független, tudományos szakértő testületre kell ruházni, melyben minden a közegészségi, és államorvostanra vonatkozó tudomány, név szerint az orvosi és természettudományok szakértő jeles egyének által legyenek képviselve, melynek tagjai nem állandó hivatalnokok “. Ferenc József nevezte ki az Országos Közegészségügyi Tanács tagjait 1868 június 14.-én: elnök: Balassa János, „másodelnök”: Kovács Sebestyén Endre, rendes tagok: Grósz Lajos, Jendrassik Jenő, Kajdacsy István, Korányi Frigyes, Lumniczer Sándor, Moskovicz Mór, Rupp János, Than Károly, Tormay Károly, Wagner János, képviseleti tagok: Hollán Adolf, Reitter Ferenc, Hanák Vilmos, Markusovszky Lajos.
Ha összevetjük az ETT és jogelődje egyaránt hét-hét évtizedes működését, meglepő azonosságokat találhatunk. Mindkét testület a kormányzat és a szakma közötti intézményesített kapcsolat biztosítását szolgálta. Az Emlékirat így írt az Országos Közegészségügyi Tanács feladatáról: „Szükséges, hogy a kormány, mely törvények indítványozására első helyen hivatva van, és mely azok kivitele felett őrködik, oly egyénekből álló testülettel rendelkezhessék, mely megkívántató tudományok és tapasztalatok színvonalán állván, képes legyen a kormányt feladatában tanácsával segíteni, mely tehát nemcsak egyes előforduló esetekben adjon szakértő véleményt, hanem a közegészség, az orvosi rendészet és orvosi törvényszéki eljárásra nézve a törvényjavaslatokat is elkészítse, s ezek alapján a szükséges utasításokat kidolgozza, vagy felülvéleményezze általában azon legyen, hogy mindaz, amit a tudomány a fenn nevezett célokra nézve hasznosat felfedez, a közjó érdekében hasznosíttassék.” Érdekesség, hogy akkor is és most is a tagok kinevezése három évre szólt, és a belügyminiszternek kell jóváhagynia az ügyrendeket. Operatív, tanácsadó és kezdeményezési joggal felruházott, tudományos alapokon álló testület kezdte meg működését, amely a magyar egészségügy szakmai és jogi rendszerének kialakítását tekintette feladatának. Jelentősen hozzájárultak a 1876. évi XIV. törvénycikk megalkotásához, amely a kor nemzetközi kitekintésben is jelentős jogszabálya volt. Ez a törvény tette egyértelműen az állam feladatává az egészségügyi intézkedések megtételét, az ország egészségügyi helyzetének ellenőrzését. A 169.§ kimondja: „A közegészségügynek tudományos tárgyalása céljából egy véleményező és indítványozó testület állíttassék fel, melyen minden ez irányban jelentékeny szakma képviselve legyen. E testület címe Országos Közegészségi Tanács. A testület tagjai nem tisztviselők, a közegészségi ügyekre nézve véleményt adnak, de a közigazgatási ügyek elintézésére végrehajtására hivatva nincsenek.” Ez pontosan az a mai logika, mely szerint a tanácsadói és köztisztviselői funkciók elválnak egymástól. A 170.§ a Tanács feladatait sorolta fel: „Véleményezés a kormány által hozzáintézett tárgyakban: a közegészség emelésére, fertőző, átörökölhető és járványos kórok meggátlására és általában az orvosi, állatgyógyászati, gyógyszerészeti, fürdészeti és orvostörvényszéki ügy javítására, illetőleg rendezésére vonatkozó rendszabályok indítványozása; felülvéleményezés a hozzáutasított orvostörvényszéki esetekben; véleményezés orvosi műhibák felett; véleményezés a kormány által állami közgyógyintézeteknél alkalmazott orvosi személyek iránt; a gyógyszerkönyv és árszabály szerkesztése”.
A következő évtizedekben a Tanácsban a kor legkiválóbb orvosainak sora vállalt munkát Hőgyes Endrétől, Fodor Józsefig, Hirschler Ignáctól Bókai Jánosig (Varga 1964). Balassa János, alapító elnök 1868 decemberében elhunyt. Utódai az elnöki székben: Kovács Sebestyén Endre (1869-1878), Rupp N. János (1879-1880), Lumniczer Sándor (1881-1892), Korányi Frigyes (1893-1897), Müller Kálmán (1898-1926), Tauffer Vilmos (1927-1930), Korányi Sándor (1931-1935) voltak. A Tanács jegyzői (mai megfelelője a titkár) is igen fontos szerepet játszottak a Tanács szervezetében: Csatáry (Grosz) Lajos (1868-1890), Tóth Lajos, (1891-1918), Győry Tibor (1919-1936). Kiemelten foglalkoztak számos szerteágazó feladattal, többek között a járványok megelőzésével, védőoltások, – így például a himlőoltás – bevezetésével, a legkülönbözőbb jellegű más közegészségügyi és betegellátási feladatokkal, ezen belül a törvényszéki orvosok, és a tisztiorvosok képzésével. A Tanács igazságügyi orvosi felülvéleményezésekkel kapcsolatos feladatkörét 1890-től az újonnan létrehozott, vele párhuzamosan, de tőle függetlenül működő Igazságügyi Orvosi Tanács vette át (Varga 1964).
1936-ban kormányzati átszervezés után a Tanács a „belügyminiszter vélemény nyilvánító szerve” lett a „közegészségügyi igazgatásban”. Az elnöki funkciót Scholz Kornél, a titkárit Bogárszky Béla töltötte be. Általános egészségügyi, egészségügyi igazgatási és társadalmi egészségügyi, kórházügyi, gyógyszerészeti és fürdőügyi, egészségkárosodások megállapítása, valamint a személyi ügyek szaktanácsait hozták létre (Sótonyi 2010).
3. 1945-1951 – átmeneti időszak; Egészségügyi Tanács
A második világháború még nem ért véget, amikor 1945. január 31-én a Nemzeti Bizottság Egészségügyi Tanács néven létrehozta az Országos Közegészségügyi Tanács utódszervezetét a Népjóléti Minisztérium mellett, és rendeletben bízta meg az egészségügy újjászervezésével. Munkájának zömét eleinte a főváros, később az ország többi része egészségügyi hálózatának, intézményeinek újjászervezése jelentette. Tagjai között szerepel Babics Antal, Gegesi Kiss Pál, Petényi Géza, Weil Emil neve. A Tanácsra igen sok feladatot ruháztak: a kórházfejlesztési tervek, a kórházak és klinikák orvos létszámának megállapítása, orvosi oklevelek honosítása, a gyógyszerellátás, a lakosság és a kórházak élelmiszerellátása, a nővédelem, a tbc. elleni küzdelem stb. A közigazgatás stabilizációjával az operatív tevékenységet ismét felváltotta a véleményező, tanácsadó szerep. Többek között nemcsak számos általános, de sok meglepően konkrét kérdéskörben – például az orvosi rendtartás, az abortusz szociális indikációinak meghatározása, a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatok kérdése, az orvos-gyógyszerészképzés reformja, az ápolónőképzés – nyilvánított véleményt (Sótonyi 2010).
4. Az ETT alapítása és működése 1951 – 1989
1951-ben jelent meg a Minisztertanács rendelete, amely kimondta, hogy a frissen létrehozott Egészségügyi Minisztérium szervezete keretében alakuljon meg az Egészségügyi Tudományos Tanács. Petényi Géza (elnök), Alföldy Zoltán, Babics Antal, Bálint Péter, Dabis László, Doleschall Frigyes, Farádi László, Gömöri Pál, Havas András, Hetényi Géza, Körösi Andor, Molnár Béla, Nyírő Gyula, Radnót Magda, Rauss Károly, Rubányi Pál, Szabó Zoltán, Szodoray Lajos, Törő Imre, Zoltán Imre voltak az ETT alapító tagjai. Feladatait a következőkben határozták meg: „az egészségügyi miniszter felhívására, vagy saját kezdeményezéséből javaslatot tesz többek között az elméleti és gyakorlati orvostudományi munka irányítására, az egészségügyi dolgozók képzésének, továbbképzésének irányelveire, az orvostudományi egyetemi tanári állások és a kutatóintézetek vezető állásainak betöltésére. Állást foglal az új gyógyító eljárások, új diagnosztikai módszerek alkalmazásának kérdésében, a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályaival közösen gondoskodik az egészségügy tudományos tervének kidolgozásáról.” A Tanács titkárává Alföldy Zoltánt választották. Petényi Géza után Dabis László (1955-1956), majd Sós József (1956-1968) váltották egymást az elnöki székben.
A Tanács ebben az időszakban többek között a cardiovascularis betegek gondozásával, az élve- és halvaszületés kritériumaival, a gyermekgyógyászati gondozási munka kérdéseivel, kezelési irányelvekkel, az elme egészségügyi törvénytervezettel, az egészségügy területén működő pszichológusok helyzetével, az egészségügyi középfokú oktatással, környezetvédelmi kérdésekkel (mint például az ivóvíz vegyszeres kezelése, a talaj vegyi szennyeződése, a levegő tisztasága, az élelmiszerkészítmények minőségi feltételei stb.), a fogamzásgátlás kérdéskörével, a MOTESZ megalakításával, a Medicina könyvkiadó munkájával, a könyvkiadási irányelvekkel, az onkológiai kutatások helyzetével, a szakorvosi képesítést szabályozó rendelet tervezetével foglalkozott (Sótonyi 2010).
4.1. Az ETT Igazságügyi Bizottságának létrehozása
Az ETT egyik legfontosabb teendője a testületi igazságügyi orvosi felülvéleményezések nagyhagyományú szakfeladatának ellátása lett. 1954-ben jelent meg az egészségügyi miniszter utasítása az ETT Igazságügyi Bizottságról (IB). „Az egészségügyi miniszter részére az igazságügyi hatóságok által az egészségügyi miniszterhez állásfoglalás végett megküldött ügyekben a Tanácsnak erre a célra szervezett Igazságügyi Bizottsága saját hatáskörében ad véleményt. Az Igazságügyi Bizottság véleményét a Bizottság elnöke közvetlenül küldi meg az egészségügyi miniszternek. A Bizottság elvi kérdésekben a Tanács állásfoglalását kéri”. Működéséről rendszeresen beszámolt az Igazságügyi Minisztériumnak is, szignalizációs funkciója volt az egészségügyi tárca számára. Az ETT IB, hasonlóan a már korábban említett Igazságügyi Orvosi Bizottsághoz, független testület volt; elnöki feladatait Doleschall Frigyes (1954-1956) majd Zoltán Imre (1957-1989) látta el.
4.2. Az ETT kutatásszervezési tevékenységének kezdetei
Az ETT igen sokrétűen járult hozzá a magyar orvosbiológiai kutatásokhoz. Létrehozását követően a klinikai kutatások szervezése került az ETT-hez. 1964-ben Helsinkiben elfogadták az Orvosok Világszövetsége (WMA) deklarációját, ami mérföldkő lett az etikai kérdések szabályozásában. Ennek nyomán alapították az ETT Kutatásetikai Orvosi Bizottságát (KEOB) (elnök: Jávor Tibor). Az ETT kezdeményezte az orvosbiológiai kutatások államigazgatási szabályozását. 1973-ban az orvostudományi és egészségügyi kutatásokról szóló egészségügyi miniszteri utasítás jelent meg, majd Medve László későbbi ETT elnök egészségügyi minisztersége alatt az orvosbiológiai kutatásokról szóló 11/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet. A Helsinki deklaráció a rendelet mellékleteként a magyar joganyag része lett.
A hetvenes években a Tanács részt vett az úgynevezett tárcaszintű kutatási főirányok kialakításában, az országos távlati tudományi kutatási terv első periódusa kutatási eredményeinek értékelésében, majd erről az időszakról a Tudománypolitikai Bizottság elé terjesztett tudományági beszámoló kidolgozásában.
A nyolcvanas évek elejétől Magyarországon először az Egészségügyi Minisztérium írt ki rendszeresen tudományos kutatási pályázatokat, és megszervezésüket az ETT-re bízta. Ebben Vizi E. Szilveszter meghatározó szerepet játszott. Először az ETT-ben történt tudományos kutatási pályázati rendszer kialakítása, a beadott pályázatok bizottsági véleményeztetése az MTA-val való kooperációban, értékelése, a beszámolójelentések rendszerének létrehozása. Ezek Magyarországon teljesen új szemléletet jelentettek az államigazgatásban és a kutatásszervezésben. Célprogramok indultak: „Orvosbiológiai diagnosztikus és terápiás készítmények kutatása és előállítása” (1981), „Az emberi és kísérletes malignus lymphomák korszerű és komplex diagnosztikája” (1981, 1986), az Országos Kardiológiai Intézet és az MTA Szociológiai Intézete által folytatott “Az érelmeszesedés szív és érrendszeri betegségek emberi és társadalmi feltételeinek vizsgálata a preventív kardiológiai stratégia kialakítására” (1984). „A felsőoktatás és a kutatások között kialakult kapcsolatok jelenlegi helyzetéről az egészségügy területén” szóló Tudománypolitikai Bizottságnak címzett jelentés tárgyalásánál (1987) az ETT nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az egyetemeken folyó orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzés, illetve továbbképzés mellett a betegellátás érdekében elengedhetetlen a kutatás valamennyi szintjének állami támogatása és hatékonyságának fejlesztése. Számos más állásfoglalás is készült; 1988-ban a Tanács „Az egészségügyi ellátás és az orvostudomány területén jelenleg hazánkban alkalmazott számítógépes szakértői rendszerek, valamint a biometria és biomatematika az orvostudományban” címmel tárgyalt beadványt.
4.3. Az ETT bizottsági szerkezetének kialakulása
Az egészségügyi miniszter 1968-ban megjelent utasítása az ETT feladatait a következőképp rögzítette: „A Tanács az egészségüggyel, az orvostudománnyal, a gyógyszerészeti tudománnyal kapcsolatos bármely kérdésben az egészségügyi miniszter véleményező és javaslattevő szerve, és meghatározott esetekben ellátja az egészségügyi miniszter tanácsadó testületének feladatait is.” Az Egészségügyi Minisztérium korábbi kollégiuma funkcióját az ETT vette át. Az ETT létszáma ennek következtében körülbelül nyolcvanra nőtt. Létrejött az ETT Elnökség: elnök: Miskolczy Dezső, titkár Alföldy Zoltán, tagok: Gömöri Pál, Rubányi Pál, Sós József. A Tanács részt vett a 1972. évi II. törvény és a végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tervezetének előkészítésében. 1973 novemberében a Tanács elnöke Farádi László, elnökhelyettese Alföldy Zoltán, titkára Gál György lett. 1976-ban az elnök Petrányi Gyula lett. Földes József, Gáti István, Marton Tibor és Vizi E. Szilveszter vettek részt az ügyvezető elnökségben. Az IB és a KEOB mellett létrejött a Gyógyszeralkalmazási Bizottság (elnök: Knoll József), az Oktatási Bizottság (elnök: Forgács Iván), az Orvostechnikai Bizottság (elnök: Csákány György), a Honvédelmi Egészségügyi Szakbizottság (elnök: Hideg János), a Könyv és Folyóirat Bizottság (elnök: Csaba György).
1987-ben az ETT készített egy “Magyar Orvosetikai Kódex” tervezetet. Ez már olyan fejezeteket tartalmazott, mint az orvos-beteg kapcsolat, az orvosok kapcsolata egymással és az egészségügyi szakdolgozókkal, etikai kérdések a családtervezésben, az abortusz kérdés, a gyógyíthatatlan betegek és haldoklók ellátásának etikai elvei és a paramedicinális eljárásokkal kapcsolatos etikai problémák. Foglalkozott a Tanács az állatvédelemmel, az állatkísérletek szabályozásával és javasolta az elfogadott irányelveknek szaklapokban történő megjelentetését (1983). A szakmai kérdések között például az egészségügyi felsőoktatás, gyógyszerkutatás, transzplantáció (többször a nyolcvanas években), öngyilkosság (1981!!), hazai lakosság sugárterhelése (1984), kábítószer-fogyasztás szerepelt. 1988-ban miniszteri rendelet az ETT feladatává tette a magyar állampolgárok külföldi gyógykezelésével kapcsolatos fellebbezések elbírálását. Az ETT Elnökség véleményezte az orvosegyetemi vezető oktatói kinevezéseket.
Az ETT 1961-ben alapította a Hőgyes Endre emlékérmet és díjat, amit a miniszter ítél oda az ETT felterjesztésére. A díjban 2024-ig a következők részesültek: Jancsó Miklós, Sós József, Rauss Károly, Haranghy László, Jeney Endre, Alföldy Zoltán, Petri Gábor, Gömöri Pál, Környei István, Törő Imre, Árvay Sándor, Babics Antal, Huszák István, Rubányi Pál, Lissák Kálmán, Farádi László, Endes Pongrác, Zoltán Imre, Berencsi György, Bálint Péter, Mérei F. Tibor, Szentágothai János, Váczi Lajos, Tariska István, Obál Ferenc, Petrányi Gyula, Flerkó Béla, Gráf Ferenc, Rák Kálmán, Gáti István, Kertai Pál, Berentey György, Muszbek László, Kádár Anna, Vizi E. Szilveszter, Ádány Róza, Szabó Zoltán, Papp Zoltán, Horváth Attila, Bauer Miklós, Naszlady Attila, Perner Ferenc, Süveges Ildikó, Sótonyi Péter, Varga Tibor, Borvendég János, Fürst Zsuzsanna, Farsang Csaba, Réthelyi Miklós, Petrányi Győző.
5. Az ETT működése 1989 után – a kutatásetikai közigazgatás kialakítása
5.1. Az ETT 1989-es átszervezése
1989-ben átalakították az ETT-t. Elnöke Medve László (1989-1990), alelnökei Antoni Ferenc, Eckhardt Sándor, titkára Mandl József (1989-2014), tagjai a bizottsági elnökök, Vizi E. Szilveszter – Tudományos és Kutatásetikai Bizottság (TUKEB), Berentey György – Igazságügyi Bizottság, Pásztor Emil – Szakmai Kollégiumok Elnökeinek Tanácsa, Forgács Iván – Felsőoktatási Bizottság lettek. Az ETT Titkárság minisztériumi főosztály lett, amely az ETT működtetése mellett, az ágazati kutatásszervezést, és a bioetikai kérdések államigazgatási képviseletét kapta feladatul. 1990-ben Rák Kálmán (1990-2001) váltotta Medve Lászlót az ETT elnök pozíciójában. Medve László 2008-ban bekövetkezett haláláig tanácsadóként meghatározóan segítette az ETT munkáját. 1991-ben Besznyák István lett Szakmai Kollégiumok Elnökei Tanácsának elnöke. 1992-ben Mikola István került be az Elnökségbe, és 2001-es miniszteri kinevezéséig tagja maradt.
Az 1989-es átszervezés legjelentősebb fejleménye – Vizi E. Szilveszter kezdeményezésére és elnökletével – a TUKEB létrehozása volt, amely átvette két korábbi ETT testület, a Gyógyszeralkalmazási Bizottság és a Kutatásetikai Bizottság feladatköreit. Alapító tagjai nemcsak kiemelkedő tudású orvosok voltak. Először kerültek nem orvos, laikus tagok, köztük vezető egyházi személyiségek, mint Nyíri Tamás római katolikus pap, dékán vagy Schweitzer József később országos főrabbi, közismert jogászok, mint Sólyom László későbbi alkotmánybíróság- majd állam- elnök, Törő Károly a Legfelső Bíróság tagja ETT szakmai bizottságba a kor jelentős orvosszemélyiségei, például Szentágothai János, Ihász Mihály, a MOK alapító Veér András mellett. Ezzel a tagsággal a TUKEB Közép Európa első európai értelemben vett etikai bizottsága lett. Nemcsak a leendő államelnök, hanem az 1990-től egészségügyi miniszter, Surján László is alapító TUKEB-tag volt. A TUKEB első évtizedében számos, az 1997. évi egészségügyről szóló CLIV. törvény szellemiségét megalapozó állásfoglalást alkotott (Vizi 2002). Különösen nagy jelentőségű volt a felvilágosításon alapuló beleegyezés (a különböző orvosi beavatkozásokba – informed consent) helyes gyakorlatának kialakítására, vagy az orvosok lelkiismereti szabadságáról hozott ETT állásfoglalás. Irányt mutató szabályozástervezetek születtek többek között a humán reprodukciós eljárások, a transzplantáció, a szerv- és szövetkivétel szabályozására, továbbá a kutatásokba bevont személyek védelmére. A TUKEB ellenőrzése mellett működtek a regionális kutatásetikai bizottságok. A klinikai kutatások etikai elbírálása a TUKEB-hez tartozott. 1996-ban az egyre fokozódó terhelés miatt Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottság (KFEB) létrehozása vált szükségessé. Első elnöke Farsang Csaba lett, akit Papp Gyula követett a bizottság elnöki székében. Ez a bizottság végezte ezután a gyógyszervizsgálatok etikai véleményezését. Kialakították az egységes gyakorlatot, és egyre jobban érvényesítették a GCP (Good Clinical Practice) előírásait.
1998-ig – amikor a szakmai kollégiumok a tárcától átmenetileg a MOK-hoz kerültek – működött külön ETT bizottságként a Szakmai Kollégiumok Elnökeinek Tanácsa, amelyben valamennyi kollégiumi elnök részt vett. Miniszteri megbízások alapján foglalkozott számos, több diszciplínát érintő betegellátási kérdéssel.
A kilencvenes évek elején az orvosképző egyetemek felügyelete és a tárca felsőoktatási főosztálya átkerült az Oktatási Minisztériumhoz. Megnőtt az ETT Felsőoktatási Bizottság feladata, mert a minisztériumon belül egyetlen olyan szervezetként működött, mely az egészségügyi felsőoktatás kérdéseivel foglalkozott. 1997-től ex officio vettek részt az ETT munkájában az orvosképző egyetemek rektorai, a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának elnöke, az országos tisztifőorvos, tiszti főgyógyszerész, a Kórházszövetség, a Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Magyar Gyógyszerész Kamara és a MOTESZ elnöke, a Honvédség Egészségügyi Szolgálatának főnöke. Az ETT elnökségi ülések állandó meghívottja lett a MOK és az MTA Orvosi Osztály elnöke. 1997-ben az ETT meghatározó szerepet játszott a felsőoktatás szabályozásának abban a módosításában, amely biztosította az orvosképző egyetemeknek az egészségügyi szakképzésben és továbbképzésben játszó meghatározó szerepét.
Az Egészségügyi Törvény megnövelte az ETT feladatát az orvostudományi kutatások és a humánreprodukciós tevékenység területén. Az új gyógyszertörvény előírta, hogy klinikai farmakológiai vizsgálatokat csak az ETT KFEB előzetes jóváhagyásával lehet végezni. A megnövekedett feladatok, az orvosbiológiai kutatásokba bevont személyek védelmének előtérbe kerülése, a személyiségi jogok védelmének fokozott biztosítása is szükségessé tették az ETT-ről szóló rendelet módosítását (32/1998 (VI.24.) NM.). Ebben az időszakban kerültek a kutatásetikai kérdések az ETT alapfeladatai közé. Az egészségügyi, bioetikai közigazgatás jelen rendszerének kiépülése elkezdődött. A jogalkotási feladatokon túl egyre több, a nyilvánosságot foglalkoztató kérdésben (természetgyógyászat, áltudományos, tudományos bizonyítékok nélküli „csodaszerek” és eljárások stb.) kellett a Tanácsnak a szakmai-etikai értékrendet képviselnie és konfliktusokat vállalnia sokszor nagy befolyású médiumok ellenében (Mandl 2016).
5.2. Az ETT 2001-es átszervezése utáni időszak
2001-től az ETT tagjainak hároméves periódusokra szóló miniszteri kinevezéseivel működött tovább. Elnök a TUKEB-et korábban vezető Vizi E. Szilveszter (2001-2002) lett, a TUKEB elnöke pedig Papp Zoltán. Az Elnökség tagja lett Muszbek László, Naszlady Attila, Romics László, Sótonyi Péter, Tulassay Zsolt, majd később Papp Gyula. Ennek az időszaknak a legfontosabb szakmai állásfoglalása az orvosképző egyetemek helyzetéről 2001-ben készült igen részletes elemzés volt. 2002-ben az MTA elnökévé választották Vizi E. Szilvesztert, és az ETT elnöki megbízatásáról lemondott. Sótonyi Péter (2002-2014) lett az ETT elnöke. A TUKEB és a KFEB után harmadik kutatásetikai bizottságként megalakult a Humán Reprodukciós Bizottság (HRB) Kosztolányi György vezetésével. Mindössze egy évig tevékenykedett a Gyógyszeralkalmazási Bizottság; elnöke Kerpel Fronius Sándor volt. Varga Tibor vette át az IB vezetését.
2002-ben ETT kezdeményezésre a Parlament a 2002. évi VI. törvénnyel ratifikálta Magyarország csatlakozását az 1997-es Oviedoi Egyezményhez, amely a nemzetközi etikai irányelvek szerint szabályozza az orvosbiológiai kutatások szakmai-etikai engedélyezését, az etikai bizottságok szerepeit. Az ETT volt a 23/2002. (V. 9.) EüM rendelet és a 24/2002. (V. 9.) EüM rendelet szakmai előkészítője, amelyek szabályozták az egészségügyi kutatások hatósági és jogilag kötő erejű kutatásetikai engedélyezését, a regionális (RKEB: Regionális Kutatásetikai Bizottság) és a helyi (IKEB: Intézményi Kutatásetikai Bizottság) bizottságok szerepköreit. A KFEB elnöke Fenyvesi Tamás, majd Fürst Zsuzsa lett, Jakab Ferenc került be az ETT Elnökségébe.
A HRB részvételével jelentős viták kísérték a hazai lombikbébi központok tevékenységét, az in vitro fertilizáció magyarországi szakmai-etikai szabályozását. Jogalkotási szempontból az ETT legjelentősebb vállalkozása az Országgyűlésben ellenszavazat nélkül elfogadott genetikai törvénynek (2008. évi XXI. törvény) a HRB, Kosztolányi György irányításával történt szakmai előkészítése volt. Az ETT több konkrét kérdésben vállalt súlyos konfliktusokat, így például az őssejtkutatások, különösen az őssejt bankok ügyében, a madár influenza védőoltás kipróbálása szakmai-etikai engedélyezési eljárását kísérő vitákban. A vizsgálati készítményekkel folytatott vizsgálatok kérdéseiben is újabb állásfoglalások készültek.
A törvényi környezet változásai miatt – az ETT ellenvéleménye dacára – megszűnt az ETT IB, amit a 2006-ban létrejött az egészségügyi területen működő Igazságügyi Szakértői Testület (ISzT) (elnöke Varga Tibor, majd Keller Éva lett) követett.
Magyarország 2006-ban csatlakozott az ECRIN (European Clinical Research Infrastructures Network) EU konzorciumhoz az ETT jogi keretei között ebből a régióból elsőként. Megalakult a magyar ECRIN – HECRIN – Bizottság – elnöke Farsang Csaba, majd Blaskó György lett.
Az ETT kapta feladatul Magyarország képviseletét az Európa Tanács bioetikai bizottságában (CDBI), aminek ülésein Bácsy Ernő ETT tanácsadó vett részt. Ezzel függött össze a magyarországi helyzetkép kidolgozása az Európa Tanács Miniszteri Bizottsági Ajánlásához a pszichiátriai betegségben szenvedő betegek méltóságáról és emberi jogairól (Mandl 2015).
2009-ben az ETT ellenvéleménye dacára az ETT kutatásetikai bizottságok kötő erejű véleményezésének törvényben meghatározott jogi minősítése szakhatósági állásfoglalássá változott. Ebből következően az ETT etikai bizottságok perelhetővé váltak. Per először a HRB ellen, majd a TUKEB ellen, végül az Elnökség ellen is indult a következő másfél évtizedben. Ez igen aggályos, alkotmányos jogi problémákhoz vezet, mivel tudományos, szakmai és etikai kérdésekben történő kutatásetikai testületi állásfoglalások a bírósági perek tárgyai.
5.3. Az ETT egészségügyi kutatásszervezési tevékenysége 1989-2011 között
A már említett nyolcvanas években indított, tárcaszintű, kutatástámogatási pályázati rendszer 2011-ig működött sikeresen a Minisztériumban. 1989-től a teljes kutatási pályázatot az ETT Titkárság bonyolította beleértve a pályázati kiírásokat, a beérkezett pályázatok bíráltatását, a döntéselőkészítést, a pályázatok folyósítását, a beszámolójelentések bekérését és értékeltetését mind államigazgatási, mind szakmai, mind pénzügyi vonatkozásokban. Ez a pályázati rendszer teljesen áttekinthető volt; a tárca mind a döntésekről, mind a jelentésekről kiadványokat jelentetett meg. A szakmai döntés előkészítés a TUKEB koordinációjában működő, tíz szakterületi bizottság javaslatain alapult, amelyek az ETT Elnökség jóváhagyása után miniszteri szinten nyertek elfogadást. Az egészségügyi kutatások vezető szakemberei vállaltak szerepet a szakmai bizottságokban; javaslataikat a mindenkori miniszter minimális változtatással fogadta el. Így de facto a szakma képviselői hozták a tényleges államigazgatási kutatástámogató döntéseket. Az ágazati kutatás-fejlesztés külön költségvetési tétellé vált. Az ETT pályázatokat mindenki, így nemcsak az egyetemeken, országos intézetekben, de a kórházakban dolgozó kutatási ambícióval rendelkező szakemberek is elnyerhettek. A pályázat bírálatakor a tudományos teljesítmény megítélése szakterületi sajátosságok szerint változott. Ez lehetőséget nyújtott a tudományosan legkiemelkedőbb kutatók mellett adott – az egészségügyi ellátás számára fontos, de kisebb publikációs lehetőségeket kínáló – szakterületeken, így például a népegészségügyben működő szakemberek támogatására is. A más kutatási támogatásokhoz mérten szerényebb összegű ETT kutatási támogatás jelentős szerepet játszott nagyon sok kutató, főleg klinikusok pályafutásában. A kutatási pályázatok a költségvetés változásai függvényében tárcaszinten évi 300-600 millió forintos támogatásban részesültek. Az egy pályázóra jutó támogatások az évek folyamán természetesen változtak. 2001-ig a TUKEB, utána külön ETT bizottság felügyelte ezt a területet Halász Béla, majd Spät András elnökletével. Közös NIH (National Institutes of Health, USA) – ETT konzorcium működött Palkovits Miklós vezetésével magyar PhD hallgatók NIH-beli tanulmányútjainak elősegítésére. Az ETT előterjesztése alapján tárgyalta az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága a magyarországi orvosbiológiai kutatások helyzetét 2009-ben.
Az ETT számos tárcaképviseletet bonyolított többek között különféle kormányzati tudománypolitikai bizottságokban, az MTA, az OMFB, az NKTH, vagy más főhatóságok, az OTKA, különböző nemzetközi programok (pl. US-Hungarian Joint Fund), az EU egészségügyi kutatási keretprogramok szakmai bizottságaiban. Az ETT Titkárság sok módon segítette a hazai kutatói társadalmat beleértve tájékoztató kiadványok készítését, rendezvények szervezését (Mandl 2015).
6. Az ETT működése 2010, az egészségügy államigazgatási irányításának átszervezése után
2010 után jelentősen megváltozott az egészségügyi államigazgatás szervezete és szerkezete, az ETT-t működtető titkárság önálló főosztályi státusza megszűnt. Az ETT számos konkrét kérdésben, ügyben segítette a tárca feladatellátását. Esetenként évekig tevékenykedő ad hoc bizottságokat alakított (tradicionális kínai medicina) aktuális problémák megoldására.
2014-ben az ETT elnöke Mandl József, alelnöke Wittmann Tibor, titkára Csala Miklós lett, elnökségi tagok Sótonyi Péter, előző elnök, Muszbek László, Poór Gyula, Vörös Attila. Később Dóczi Tamás került be az ETT Elnökségébe. A HECRIN konzorciummá alakult pécsi székhellyel, ezért a magyar ECRIN bizottságból Klinikai Kutatási Bizottság lett Blaskó György vezetésével. Harsányi László kapott kinevezést az ISzT vezetői teendőinek ellátására. A három kutatásetikai bizottságot Schaff Zsuzsa (TUKEB), Fürst Zsuzsa (KFEB) és Kosztolányi György (HRB) vezette.
2016-ban a kutatásetikai véleményezés saját tapasztalatai, illetve a nemzetközi szakirodalom felhasználásával az ETT tagjai megírták és megjelentették a „Bioetikai Kódex. Az orvosbiológiai/klinikai kutatások elveiről és gyakorlatáról” című kiadványt. A kibővített, második kiadás 2019-ben, a harmadik bővített és átdolgozott kiadás 2022-ben jelent meg (Mandl 2022). Az ETT ebben nemcsak a szakmai, hanem a teljes nyilvánosságot tájékoztatta azokról a szakmai-etikai, adatvédelmi szempontokról, amelynek alapján működteti a magyarországi kutatásetikai véleményezési rendszert. A kutatásetikai közigazgatás kiépítésének fontos állomása a 2019-ben létrehozott új etikai bizottság az ETT REKEBET (Regionális Kutatásetikai Bizottságok Elnökeinek Tanácsa), amelynek tagjai ex officio a RKEB elnökök. A REKEBET első elnöke az ETT alelnöke Wittmann Tibor, titkára az ETT titkára Csala Miklós lett. A REKEBET kialakította a RKEB-ek, és az azokhoz tartozó IKEB-ek koordinált, egységes működési rendjét. Ezzel teljessé és egységessé vált a kutatásetikai közigazgatás Magyarországon.
2015-ben az ETT miniszteri felkérésre foglalkozott az orvosképző egyetemek helyzetével, és több javaslatot fogalmazott meg. Többször foglalt állást különféle humán reprodukciós kérdésekben. A COVID pandémia idején az ETT tanácsadó funkciója került előtérbe, amit az államigazgatás legmagasabb szintjén is gyakorolt. Rendszeresen tájékoztatókat és elemzéseket készített a Magyarországon végzett pandémiával kapcsolatos tudományos vizsgálatokról, valamint gyorsított eljárásban véleményezett a betegellátást közvetlenül is érintő COVID klinikai vizsgálati protokollokat, kutatási prioritásokat javasolt és szorosan együttműködött a felmerülő konkrét aktuális problémák megoldásában (Mandl 2021).
2021-ben új ETT bizottság Nemzeti Orvostudományi Központ (NOKK), alakult Dóczi Tamás vezetésével. A tárca az ETT-vel véleményeztette országos egészségügyi szakmai pályázatok anyagait. Az ETT több kezdeményezést tett, javaslatokat fogalmazott meg a klinikai kutatásokkal, az egészségügyi adatvagyonnal, a mesterséges intelligencia egészségügyi alkalmazásával kapcsolatban. Ebben az időszakban először az ETT KFEB, majd a TUKEB élén változások történtek; Bitter István, illetve Hosszúfalusi Nóra vette át az elnöki feladatokat. Jelentősen módosult az etikai véleményezési rendszer, megváltozott a vonatkozó EU szabályozás. Kardon Tamás TUKEB titkár vette át Magyarország képviseletét az Európa Tanács bioetikai bizottságában (CDBI).
2023-ban az Országgyűlés a MOK-tól az ETT-hez telepítette az orvosetikai eljárásokat. Az ETT a tárcával együttműködve új rendszert hozott létre. Az ETT orvosetikai eljárásokban kizárólag etikai panaszokat vizsgálnak ki, az orvosetikai bizottságok nem foglalkoznak jogi szankciók alá eső panaszokkal, így szakmai szabálysértésekkel. Az ETT Elnöksége megalkotta – a WMA Orvosetikai Kódexet, a hazai tapasztalatokat és a MOK korábbi etikai kódexét felhasználva – az ETT Orvosetikai Kódexet (2023). Az ETT az ISZT-hez hasonlóan gesztorintézményként működteti a hivatásrenden belüli független, közvetlen, szabad, titkos választásokon megválasztott 22 ETT vármegyei orvosetikai bizottságot (VEB). Míg a kutatásetikai bizottsági rendszerben a másodfok az ETT Elnökség, addig az orvosetikai eljárási rendszerben a másodfok a vármegyei etikai bizottságok elnökeiből létrehozott Országos Etikai Bizottság (OEB), amely Becker Dávidot választotta meg elnöknek (Mandl 2025).
Az ETT részt vesz a jogalkotásban, elbírálja a külföldi gyógykezelések ügyeiben érkező fellebbezéseket, illetve különféle megkeresésekre válaszol. Testületei közül 2024-ben az ETT KFEB (1754 szakhatósági vélemény) és az ETT TUKEB (1029) adta ki a legtöbb állásfoglalást, illetve 614 új orvosetikai panasz érkezett az ETT VEB-ekhez.
7. Összefoglalás
Az ETT miniszteri tanácsadó testület, amely működteti a kutatásetikai és orvosetikai közigazgatást. Az ETT tagsága három részből áll: miniszteri kinevezésekkel a különféle bizottságokban 167, ex officio (RKEB elnökök) 11, hivatásrendi, titkos, orvosetikai bizottsági választások alapján 360 tag alkotja. Valamennyi testülete önállóan és függetlenül tevékenykedik. Teljes munkáját a bizottsági elnökökkel kibővített Elnökség fogja össze. Három országos hatáskörű kutatásetikai bizottsága alakít ki európai és magyar szakmai hatósági, vagy más jogszabályokban meghatározott formában beadott megkeresésekre kötő erejű, szakmai-etikai állásfoglalásokat. Etikai bizottságai két – az ETT Bioetikai és az Orvosetikai – Kódexben rögzített elvek és szabályok szerint végzik munkájukat, amelyeket a nemzetközi irányelvek, az EU és magyar jogszabályok, a saját tapasztalatok alapján alkottak meg, rendszeresen felülvizsgálnak, kiegészítenek. Ezzel biztosítják a magyarországi egészségügyi – többek között gyógyszer-, és orvosi műszerekkel kapcsolatos – klinikai vizsgálatokban, kutatásokban résztvevő betegek és egészséges önkéntesek biztonságát, illetve az orvosetikai elvek egységes érvényesítését a lakosság és az orvostársadalom védelmében. Ezen túlmenően etikai bizottság hangolja össze, koordinálja a különböző RKEB-ek, IKEB-ek tevékenységét. Az ETT, mint gesztorintézmény keretei között tevékenykednek a konkrét orvosok ellen benyújtott etikai panaszokra induló orvosetikai eljárásokat bonyolító hivatásrend által választott bizottságok, és a szakmai szabálysértési ügyekben történő bírósági megkeresésekre történő igazságügyi testületi szakértői véleményezésért felelős grémium. Pénzügyeit az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) bonyolítja. A működtető ETT Titkárság főosztályként a BM Miniszteri Kabinet része.
Budapest, 2025. augusztus
Mandl József
(Az összeállítás az irodalomjegyzékben szereplő közleményeken kívül Dr. Gál György, Dr. Medve László, Dr. Rák Kálmán belső szakmai anyagai felhasználásával készült.)
Irodalomjegyzék
- Mandl József: Az Egészségügyi Tudományos Tanács feladatai, funkciója a magyar kutatásetikai közigazgatás kialakításában. Orv Hetil. 2025, 166, 599–605.
- Varga Lajos: Az Országos Közegészségügyi Tanács kiemelkedő orvos tagjai. In Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica Supplementum 2. Palla A. (szerk.) Medicina, Budapest 1964.
- Sótonyi Péter: Az Egészségügyi Tudományos Tanács története (1863– 2009). Egészségtudomány 2010, 54, 17–26.
- Vizi E. Szilveszter (szerk): Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottság (ETT TUKEB) állásfoglalásai (1990–1999). Minisztériumi kiadvány, Budapest, 2002.
- Mandl József: Áltudományok az Egészségügyi Tudományos Tanács megítélésében és gyakorlatában. Magyar Tudomány 2016, 177, 951–955.
- Mandl József (szerk.): Válogatás az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) állásfoglalásaiból 2001–2014. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2015.
- Mandl József, Csala Miklós (szerk.): Bioetikai Kódex. Az orvosbiológiai/klinikai kutatások elveiről és gyakorlatáról. Semmelweis Kiadó, Budapest, Első, második, harmadik kiadás 2016, 2019, 2022.
- Mandl József: Kutatásetika és kutatásszervezés a SARS-CoV-2-vírus okozta világjárványban. Scientia et Securitas 2021, 2, 100–105.
- Egészségügyi Tudományos Tanács. Orvosetikai Kódex. A Belügyminisztérium kiadványa, Budapest, 2023.
Függelék:
Elnökök:
Balassa János 1868
Kovács Sebestyén Endre 1869-1878
Rupp N. János 1879-1880
Lumniczer Sándor 1881-1892
Korányi Frigyes 1893-1897
Müller Kálmán 1898-1926
Tauffer Vilmos, 1927-1930
Korányi Sándor 1931-1935
Scholz Kornél 1936-1944
…
Petényi Géza 1951-1955
Dabis László 1955-1956
Sós József 1956-1968
Miskolczy Dezső 1968-1976
Petrányi Gyula 1976-1989
Medve László 1989-1990
Rák Kálmán 1990-2001
Vizi E. Szilveszter 2001-2002
Sótonyi Péter 2002-2014
Mandl József 2014-
Jegyzők, titkárok:
Csatáry (Grosz) Lajos 1868-1890
Tóth Lajos, 1891-1918
Győry Tibor 1919-1936
Bogárszky Béla 1936-1944
…
Alföldy Zoltán 1951-1973
Gál György 1973-1989
Mandl József 1989-2014
Csala Miklós 2014-